Hampel József
Hampel József (Pest, 1849. nov. 10. – Bp., 1913. márc. 25.): régész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1884, r. 1892). Jogi tanulmányai után az MNM szolgálatába lépett. 1877-től az érem- és régiségosztály őre. Ugyanez évtől a bp.-i egy.-en magántanár (klasszika-archeológia), 1880-tól r. k. tanár (ókori történet), 1890-től haláláig a klasszika-archeológia ny. r. tanára. 1890-től az MNM érem- és régiségtárának ig.-ja. A hazai régészet minden ágának kiváló kutatója. Érdemeket szerzett a rendszeres mo.-i régészeti kutatások megszervezésében és a feltárt anyag tudományos feldolgozásában. 28 éven át szerk. az Archaeológiai Értesítőt. – F. m. A bronzkor emlékei Magyarhonban (I–III. Bp., 1886–96, németül és franciául is); Az antik szobrászat története (Bp., 1900); A régibb középkor (IV–X. század) emlékei Magyarhonban (Bp., 1897–1904); Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn (I–III. Braunschweig, 1905). – Irod. Supka Géza: H. J. irodalmi munkássága (Archaeol. Ért. 1913); Hekler Antal: H. J. (Bp., 1913); Márton Lajos: H. J. (Bp., 1913); Ortvay Tivadar: H. J. (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1913); Oroszlán Zoltán: H. J. (1849–1913) (Archaeol. Ért. 1964. 1. sz.)
