Hegedűs Lajos
Hegedűs Lajos (Bp., 1908. márc. 1. – Bp., 1958, júl. 23.): tanár, nyelvész, a nyelvtudományok kandidátusa (1955). Egy.-i tanulmányait Bp.-en (Gombocz Zoltán tanítványaként), valamint Bécsben és Londonban végezte, 1932–1944 között a pécsi, ill. a debreceni gyakorló gimn. tanára; 1943-ban a debreceni egy. magántanára lett. 1944-től 1950-ig Pécsett működött a Dunántúli Tudományos Intézetben és a Pedagógiai Főisk -n. 1950-ben a Magyar Nyelvtudományi Intézethez került, itt megszervezte az első hazai fonetikai laboratóriumot és csaknem 2000 felvétellel létrehozta a m. nyelvjárások múzeumát. A kísérleti fonetika legjelentősebb m. képviselője. Nyelvjárási kérdésekkel is foglalkozott. Számos cikke és dolgozata jelent meg. – F. m. Magyar hanglejtésformák grafikus ábrázolása (Bp., 1930); A magyar nemzeti versritmus kérdése (Bp., 1934); Elektroakusztikai berendezések a beszéd- és nyelvjáráskutatás szolgálatában (Bp., 1941); Népnyelvi szövegek az Ormánságból (Pécs, 1946); Moldvai csángó népmesék és beszélgetések (Bp., 1952). – Irod. Bárczi Géza: Búcsú H. L.-tól (Magy. Nyelv, 1958. 3–4. sz.); Vértes O. András: H. L. (Nyelvtud. Közl., 1959. 2. sz.)
