Heimer Ödön
Heimer Ödön (Alsódomború, 1904. jan. 3. – Bp., 1973. máj. 17.): orvos. Tanulmányait a pécsi egy. orvostudományi karán végezte. Egy.-i hallgató korában Kassák köréhez tartozott. Cikket írt a Munkában a tbc szociális okairól, majd a Társadalmi Szemle terjesztője és munkatársa. Letenyén nyitott orvosi rendelőt és az Orsz. Stefánia Szövetség orvosa volt. Foglalkozott a szoptatós anyák tejszegénységének javításával. Mozgalmi tevékenysége miatt két és félévi fegyházbüntetést kapott. Szabadulása után Bia-Torbágyon telepedett le, de innen mint hivatalvesztésre ítélt kommunistát kiüldözték. Alkalmi munkákból élt, orvosi gyakorlatot csak illegálisan folytathatott. A II. világháború kitörése után büntető századba vitték. A munkaszolgálatból a fronton átszökött a szovjet csapatokhoz, és 1945 dec.-éig Nyizsnyij-Tagilban dolgozott. Hazatérése után a Nemzeti Segély főorvosa lett. 1952–1955 között a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat egészségügyi szakosztályának vezetőjeként szervezte az országos egészségügyi propagandát. 1958-ig, nyugdíjazásáig az Orvostovábbképző Intézetben belgyógyász tanársegéd. Jelentős egészségügyi ismeretterjesztő tevékenységet fejtett ki, főleg az Élet és Tudomány hasábjain. – Irod. Jahn Anna: Egy forradalmár orvos emlékezete (Egészségügyi Dolgozó, 1973. jún. 1.); H. Ö. (Népszabadság, 1973. jún. 14.).
