Horányi Béla
Horányi Béla (Bp., 1904. júl. 18. – Bp., 1986. nov. 19.): orvos, ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1952). Orvosi tanulmányait Bp.-en végezte. Még szigorló orvos korában Schaffer professzor meghívta az Ideg-Elmeklinika agykutató laboratóriumába. 1928 szept.-ében lett a klinika díjtalan gyakornoka, majd tanársegéd, 1935-ben egy.-i magántanár, 1942-ben egy.-i rk. tanár. 1946 ápr.-ában mint nyilvános rendes tanárt az egy.-i Ideg-és Elmeklinika ig.-jává nevezték ki. 1950. jan.-ban nyugdíjazták, és az Orsz. Ideg-és Elmegyógyintézetben kapott osztályvezető főorvosi beosztást. 1956. okt. 1-jén rehabilitálták, újra egy.-i tanárrá nevezték ki az egy. újraszervezett Idegkórtani Klinikájára. Innen ment nyugdíjba 1975-ben. Az MTA 1950-ben „kiemelt tudóssá” nyilvánította, 1952-ben pedig a „honoris causa” orvostudományok doktora címet nyerte el. Két évig különböző német egyetemek idegklinikáin, további két évig Angliában folytatott agyszövettani tanulmányokat. Főbb kutatási területei: a poliomyelitis kórszövettana és klinikuma, a szkizofrénia kórszövettana, a kisagyi megbetegedések klinikuma és szövettana, az akaratlagos mozgatórendszerek klinikuma, kórélettana és patológiája, az izombetegségek kórszövettana és klinikuma, a panencephalitis nodosa vizsgálata. Orvospszichológiával, valamint élete utolsó aktív periódusában a corpus pineale kórszövettanával is foglalkozott. Számos m. szakmai bizottság, ill. társ. vezetőségi tagja, nemzetközi szakmai szervezetek tagja volt (Deutsche Akademie für Naturforscher Leopoldina, Société de ľExpression Psychopathologique de Paris, International Brain Research Organisation központi tanácsa). 1945-től 1951-ig alelnöke volt az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, tagja a Közegészségügyi Tanácsnak. Három éven át főszerk.-je az Orvosi Hetilapnak. – F. m. Neurologia (Bp., 1961). – Irod. Lipcsey Attila: Emlékbeszéd H. B. Professzor temetésén 1986. december 12-én (Megjelent: Ideggyógyászati Szemle, 1988. 1-2. sz.).
