Ibrányi Ferenc
Ibrányi Ferenc (Bp., 1901. ápr. 30. – Prividence, Kanada, 1983. jún. 23.): r. k. pap., egyetemi tanár. Bp.-en érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegy. Teológiai Karán folytatta tanulmányait, itt szerzett teológiai doktorátust 1925-ben. 1926-tól 1929-ig Rómában, a pápai Collegium Angelicumban felsőbb teológiai tanulmányokat folytatott és filozófiából doktori fokozatot szerzett. 1929-től 1939- ig az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet prefektusa és a Hittudományi Főisk. filozófia tanára. Közben 1933-ban a Pázmány Péter Tudományegy. Teológiai Fakultásán magántanári fokozatot szerzett. 1939-ben az erkölcs-teológiai tanszék nyilvános rendes tanárává nevezték ki, ahol 1949-ig működött. 1949-ben elhagyta az országot, Kanadában telepedettle. 1950-1970 között Quebecben volt egy.-i tanár, 1970-72-ben Providence-ben élt, ott is halt meg. Számos tanulmányt publikált a Religio és a Teológia c. lapokban. – F. m. A pragmatizmus bírálata különös tekintettel William Jamesre (Bp., 1922); Aquinoi Szent Tamás teológiája a tomizmus történetében (Bp., 1935); A kamat-kérdés erkölcstudományi megoldása (Bp., 1938); Szent Gellért teológiája (Szent Gellért emlékkönyv, Bp., 1938); Krisztus, a keresztény életeszmény (Bp., 1941); Politika és erkölcs (Bp., 1941).
