Imre Sándor
Imre Sándor (Hegyközpályi, 1820. aug. 6. – Hódmezővásárhely, 1900. dec. 22.): irodalomtörténész, nyelvész, egyetemi tanár. az MTA tagja (l. 1858, r. 1879), ~ Lajos apja. Isk. tanulmányait Nagyváradon és Debrecenben végezte – egy ideig Arany János osztálytársaként. 1860-tól a debreceni kollégiumban klasszika-filológiát tanított, majd az ottani ak.-n a m. nyelv és irodalom tanára volt. 1872–1886-ban a kolozsvári egy. magyar tanszékének tanára. 1878-tól tagja a Kisfaludy Társ.-nak. Nyelvészeti munkásságának súlypontja a nyelvújításra és a nyelvtörténetre esett, mint irodalomtörténész elsősorban a m. népköltészettel foglalkozott. (Összegyűjtött irodalmi tanulmányait a Kisfaludy Társ. adta ki 1897-ben, két kötetben.) – F. m. Magyar mondattan (Debrecen, 1861); A magyar irodalom és nyelv rövid története (Debrecen, 1865); Rövid magyar nyelvtan (Debrecen, 1874); A középkori magyar irodalom stíljáról (Bp., 1890); A magyar nyelv és nyelvtudomány rövid története I. (Bp., 1891); A magyar nyelvújítás története (Képes Magy. Irod. tört. II. Bp., 1896); A népköltészetről és népdalról (Bp., 1900). – Irod. Gulyás József: I. S. emlékezete (Debrecen, 1961); Sipka Sándor: Adalékok I. S. nyelvtudományi munkásságához (Szeged, 1963).
