István, IV.
István, IV. (? , 1132 v. 33 – Zimony, 1165. ápr. 11.): ellenkirály (1163) III. Istvánnal szemben. II. Béla kir. harmadik fia. Mánuel bizánci császár unokahúgával, Máriával kötött házassága gyermektelen maradt. Bátyjával, II. Géza királlyal ellentétbe kerülve 1153-ban v. 1154.-ben a bizánci udvarba menekült. Fiatalabb bátyja, II. László halála után (1162. jan. 14.) Mánuel őt küldte Mo.-ra, hogy III. István ellenében a trónt elfoglalja. Akadály nélkül jutott az ország birtokába, és 1163-ban a kalocsai érsek meg is koronázta. Görög segédcsapatait visszaküldte, de 1163. jún. 19-én Fehérvárnál csatát vesztett és III. István fogságába került. Szabadon engedték és visszatért Bizáncba, majd Barbarossa Frigyestől kért segítséget, de a császár kérése teljesítését megtagadta. Újra Mánuelhez fordult, aki 1164-ben a Szerémséget engedte át ~nak. Egy évvel később a m.-ok által ostromlott Zimonyban halt meg. – Szi. Szigligeti Ede: IV. István (dráma, Pest, 1852); Somló Sándor: IV. István (dráma, Bp., 1986).
