Ivánka Endre
Ivánka Endre (Bp., 1902. szept. 24. – Bécs, 1974. dec. 6.): bizantinológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1940–49). 1907-ben családjával együtt Bp.-ről Bécsbe került. Teológiát, majd klasszika-filológiát tanult, Bécsben doktorált (1925). 1933-ban a bp.-i tudományegy.-en egy.-i magántanári képesítést szerzett és ugyanott előadásokat tartott. 1938–42-ben a pécsi tudományegy.-en tanított, 1940–44-ben a kolozsvári tudományegy.-en ny. r. tanár. A II. világháború után Ausztriába távozott, 1947-től a grazi egy.-en a klasszika-filológia tanára, majd haláláig a grazi egy.-en működő Institut für byzantinische Philosophie und Geistesgeschichte vezetője volt. Fő kutatási területe az ókori filozófiatörténet, a kései antikvitás szellemi élete és középkori továbbélésének kérdései. Bizánci történetírókat fordított németre: Phrantzes Georgios: Die letzten Tage von Constantinopel. Der Augenzeugenbericht … (Graz-Wien-Köln, 1973). Részt vett a Handbuch der Ostkirchenkunde c. kiadvány és számos, bizantológiával foglalkozó folyóirat szerkesztésében. A görög Phönix-renddel tüntették ki (1938). – F. m. Die aristotelische Politik und die Stättegründungen Alexanders des Grossens (Bp., 1938); Két magyarországi plébánia könyvtár a XV. században (Bp., 1938); Hellenisches und Christliches im frühbyzantinischen Geistesleben (1948); Seit Neunhundert Jahre getrennte Christenheit. Studien zur ökumenischen Begegnung mit der Ortodoxie (Wien, 1962); Plato Christianus. Übernahme und Umgestaltung des Platonismus durch die Väter (Einsiedeln, 1964); Rhommäerreich und Gottesvolk. Das Glaubens, Staats- und Volksbewusstsein der Byzantier und seiner Auswirkung ostkirchlich-osteuropäische Geisteshaltung (München, 1968). – Irod. Festschrift für Endre v. Ivánka (Salzburg, 1973).
