Jakab Ödön
Jakab Ödön (Vadasd, 1854. júl. 26. – Bp., 1931. márc. 5.): költő, az MTA l. tagja (1924). A kolozsvári egy.-en 1879-ben tanári oklevelet szerzett. Pancsován, Déván, majd a bp.-i főreálisk.-ban tanár. 1912-ben nyugdíjba vonult, s azóta csak irodalommal foglalkozott. Tanárai: Mentovich Ferenc és Tolnai Lajos buzdítására kezdett verseket írni. 1883-tól a Petőfi, 1895-től a Kisfaludy Társ. tagja. Lírai, epikai műveket, népszínműveket, történelmi drámákat, tanulmányokat írt. Középszerű költészete a népi-nemzeti irányhoz tartozott. – F. m. Költemények (Bp., 1880); Székely históriák (Bp., 1884); Hangok az ifjúságból (költemények, Bp., 1886); Marosszéki történetek (Bp., 1886); Argirus (tündérmese, Bp., 1894); Tolnai Lajos (tanulmány, Bp., 1904); Őszi virágok (versek, Bp., 1910); A lírikus Arany (tanulmány, 1917).
