János Zsigmond, II. János
János Zsigmond, II. János (Buda, 1540. júl. 7. – Gyulafehérvár, 1571. márc. 14.) Magyarország választott királya, Erdély első fejedelme (1556–1571). Szapolyai János kir. és Jagelló Izabella fia. A rákosi ogy. a váradi béke ellenére, mely I. Ferdinándnak biztosította a trónt, János királyt még születése évében kir.-lyá választotta. 1541-ben Szolimán szultán megszállta Buda várát, s ~ uralma, amelyet 1551-ig Fráter György, s 1559-ig Izabella gyakorolt, csak az ország K-i felére terjedt ki és török ellenőrzés alatt állt. 1551-ben Fráter György országegyesítő törekvéseinek folyományaként szerződést kötött Ferdinánddal s anyagi kárpótlás ellenében lemondott a trónról, majd anyjával együtt Lengyelo.-ba költözött. Ferdinánd azonban nem tudta az országot a török bosszúja ellen megvédeni, ezért 1556-ban az erdélyi rendek visszahívták ~ot és Izabellát. 1559-ben anyja halála után maga vette át az uralmat. Uralma idején megszilárdult Erdély különállása a királyi Mo.-tól, és kialakult a török birodalomtól függő helyzete. 1570-ben a speyeri egyezményben lemondott a királyi címről, 1562-ben vérbe fojtotta az elvesztett nemesi jogaikért fegyvert fogott székelyek fölkelését. Uralkodása idején áttért a lutheránus, majd a ref. és végül az unitárius vallásra, elősegítve ezzel, hogy Erdélyben létrejöjjön a négy bevett vallás rendszere. Vele halt ki a Szapolyai család. – Irod. Székely József: A székelyek lázadása J. Zs. ellen (Hadtört. Közl. 1889); P. Szentmártoni Kálmán: J. Zs. erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934); J. Zs. az unitárius fejedelem (Kolozsvár, 1940).
