Kállay Kálmán
Kállay Kálmán (Pozsony, 1890. okt. 11. – Debrecen, 1959. júl. 14.): ref. lelkész, egyetemi tanár, sémi filológus. Tanult a pozsonyi ev., a pápai ref. teológiai ak.-n, az utrechti és a bp.-i egy.-en. 1914-ben segédlelkész. 1915-től Bukarestben hitoktató, 1916-tól tábori lelkész, 1917-től Szlavóniában Kórógyon lelkipásztor. 1919-ben visszament Bukarestbe, ahol az óromániai ref. egyházmegye esperese lett. 1921-től a pápai ref. teológián helyettes tanár; 1923-tól Debrecenben a ref. lelkészképző intézet, 1928-tól a debreceni egy.-en az ószövetségi tudományok tanára, 1941–42-ben az egy. rektora. 1950-től a debreceni teológiai ak. tanára. Tevékenyen részt vett a Károli-féle bibliafordítás átdolgozásában. Hamar Istvánnal és Czeglédy Sándorral írta a Bibliai Lexikont (Bp., 1931). – F. m. Az Ótestamentum felfogása a halál utáni életről (Debrecen, 1926); Izráel első három királya a Koránban (Debrecen, 1934); A tudományos és hivő teológia védelme (Debrecen, 1938). – Irod. K. K. (Nekrológ, Ref. Egyház, 1959. 17. sz.)
