Kalmár Antal
Kalmár Antal (Zenta, 1857. jún. 6. – Bp., 1920. márc. 9.): újságíró. Jogi tanulmányai után szülővárosában igazgatási tisztviselő, árvaszéki ülnök, majd h. polgármester. Később ügyvédi irodát nyitott. 1902-ben kiadta Beksics Gusztáv történet- és közjogírása c. tanulmányát, amelyet kétszer elkoboztak, ~t pedig királysértésért 6 hónapi államfogházra ítélték. 1903-tól újságíró, a meginduló A Nap szerkesztőségébe lépett. Több közjogi tárgyú könyve jelent meg. Ukrajna és Magyarország c. tanulmányával 1920-ban, már halála után nyerte el a Szemere-díjat. Főmunkatársa volt a Nagy György által alapított köztársasági párti Magyar Köztársaság havi folyóiratnak. – M. A tiszai koronakerület története (Bp., 1906); Új dualizmus (Bp., 1909); A választójog napfényes megvilágításban (Bp., 1911); Köztársasági kis káté (Bp., 1919).
