Késmárky István
Késmárky István (Szekszárd, 1865. aug. 4. – Pécs, 1926. júl. 5.): egyházjogász, római katolikus pap, egyetemi tanár. Hittudományi tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, ugyanitt szerzett jog- és államtudományi doktorátust. 1887-ben szentelték pappá. 1887- 1897 között a gróf Károlyi-családnál nevelő, eközben megszerezte a hittudományi doktorátust. 1897-től a pécsi püspöki jogak. h. tanára, 1900-tól szentszéki bíró, 1902-ben a bp.-i tudományegy.-en egyházjogból egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1903-05-ben szerkesztette a Pécsi Közlönyt. 1910-től a jogak. h. ig.-ja, 1915-től ig.-ja. 1911-16-ban a Dunántúl c. lap felelős szerk.-je. 1918-ban almásmonostori c. apáttá nevezték ki. 1922-től a pécsi tudományegyetemen az egyházjog ny. r. tanára 1923-24-ben a jog- és államtudományi kar dékánja. – F. m. Az esztergomi érseknek, mint Magyarország prímásának jogai és kiváltságai (Bp., 1896); Katolikus egyházi vagyonjog (Pécs, 1900). – Irod. Vasváry Ferenc: Emlékezés dr. K. L-ről (Pécs-Baranyai Múzeum Értesítője, 1928-29. füzet).
