Kun István
Kun István (Szászfenes, 1908. júl. 10. – Veszprém, 1980. júl. 5.): festő, művészpedagógus. Művészeti tanulmányokat Kolozsváron, Nagybányán, majd 1930-1935 között a bp.-i Képzőműv. Főisk.-n Rudnay Gyula tanítványaként folytatott. 1938-ban egyéves római ösztöndíjas tanulmányutat nyert. 1936 óta kiállító művész. 1938-ban szerepelt a Velencei Biennálén. Műveinek egy része áll. gyűjteményekbe került. 1947 óta a bajai művésztelepen élt és a képzőművészeti szabadisk.-ban tanított. Elsősorban tájképeket és portrékat festett az alföldi isk. hagyományai nyomán. Biztos rajztudás, a lényeges elemek kiemelése, visszafogott kolorit jellemzik művészetét. Jelentős egyéni kiállításai: Kaposvár (1931); Pécs (1955); Bp., (1971); Baja, Szolnok (1972); Dunaújváros (1976). Munkáit többször díjakkal jutalmazták: Szinyei Merse Társaság kitüntető elismerése (1937); Nemes Marcell-díj (1938); a Nemzeti Szalon Magyar Tájak c. kiállításának II. díja (1939)
