Láczai Szabó József
Láczai Szabó József (Sárospatak, 1764. júl. 14. – Sárospatak, 1828. szept. 21.): egyházi író, ref. lelkész. Tanulmányait Kassán és Sárospatakon végezte. 1789 – 90-ben hollandiai és németo.-i egy.-eken tanult. 1791-ben hazatért és Pápán vállalt tanári állást. 1805-ben Lepsényben lelkésszé választották. 1808-tól sárospataki lelkész és kollégiumi tanár. Fábián Józseffel együtt szerk. a Prédikátori Tárházat (1805 – 1808). Alkalmi versekel, prédikációkat és egyházi énekeket is írt. Kazinczyt éles, de szellemes pasquillusban támadta. – F. m. Keresztyén katekizmus (Vác, 1806); Rövid erkölcsi tudomány (Sárospatak, 1826); Lapsus protoplastae (verses moralitás; kiadta Szilády Áron: Egy sárospataki iskolai dráma. Irod. tört. Közl. 1905). – Irod. Hazai s Külföldi Tudósítások (1828. II. 39. sz.).
