Láng Sándor
Láng Sándor (Rákosszentmihály, 1913. júl. 29. – Bp., 1982. jan. 6.): földrajztudós, tanszékvezető egyetemi tanár. A bp.-i tudományegy. földrajz-természetrajz szakán szerzett tanári diplomát, majd 1938-ban bölcsészdoktorátust. Egri és bp.-i tanári évei után 1942-58 között a bp.-i egy. Földrajzi Intézetében tanársegéd, majd docens. Hatéves szegedi egy.-i működés után 1963-1972 között ismét Bp.-re került az általános természeti földrajzi tanszék vezetőjeként. 1978-ban nyugállományba vonult. Tudományos pályafutása első szakaszában a karsztjelenségek (karsztmorfológia, karszthidrológia) vizsgálatával, később főként ősföldrajzzal foglalkozott. Közel 300 szakcikke mellett számos egy.-i jegyzetet is írt. A tudományos élet szervezésében is jelentős szerepet játszott. Több hazai (Magyarhoni Földtani Társ., Magy. Hidrológiai Társ., Magy. Meteorológiai Társ.) és nemzetközi tudományos társaságnak volt tagja. 1950-től a Hidrológiai Közlöny szerkesztője, 1966-tól a Magy. Karszt- és Barlangkutató Társ. elnöke. 1982-től a Magy. Hidrológiai Társ. tiszteletbeli tagja. Kitüntették a MTESZ-díjjal (1977). – Irod. Székely András: Emlékezés L. S.-ra (Földr. Közl., 1982. 4. sz.); L. S. 1913-1982 (Hidrológiai Közl., 1982. 10. sz.).
