Lechner Károly
Lechner Károly (Pest, 1850. márc. 21. – Bp., 1922. jan. 19.): elmegyógyász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1921). 1874-től tanársegéd a bp.-i II, belklinikán. 1877-től a Schwartzer-féle magán-elmegyógyintézet főorvosa. 1884-től az angyalföldi orsz. elmegyógyintézet ig.-ja. 1889-től az ideg- és elmekórtan, valamint a törvényszéki lélektan ny. r. tanára a kolozsvári, majd a szegedi egy.-en. 1897-ben a kolozsvári egy. rektora. Fontos vizsgálatai főként a reflexek kórtanára terjedtek ki, de foglalkozott még a hallucinációkkal és a tudatosság kérdésével is. Igen jelentős tudománytörténeti szempontból is reflexteóriája. Bizonyítja a lelki működés anyagi természetét, ez reflexek következménye. Egyike az elsőknek, akik a szerzett reflexek átörökíthetőségét bizonyítják. – F. m. Adatok az általános neurózisok alapján kifejlődő kóralakok ismeretéhez (Magy. Orv. Arch. 1891); Az izommunka szerepköre az értelmi képességek kifejlődésében (Orv. Term. Tud. Ért. 1891); A tudatosság ténye szellemi életünk eseményeiben (Bp., 1892); A psyché materialista alapjai… (Orv. Hetil. 1892); Psychomechanikai törekvések az elmegyógyászatban (1900); Lethner Károly (műveinek szemelvényes kiadása Balázs Sándor és Spielmann József válogatásában és bevezetőjével. Bukarest, 1956). – Irod. Buday Kálmán: L. K. 1. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1932); Réti Endre: L. K. (Nagy magyar orvosok, Bp.. 1954): Spielmann József: L. K. (Élet és Tud., 1958. 24. sz.)
