Lenhossék Mihály Ignác
Lenhossék Mihály Ignác (Pozsony, 1773. máj. 11. – Buda, 1840. febr. 11.): orvos, egyetemi tanár: ~ József apja. 1799-ben a pesti egy.-en orvosdoktori oklevelet szerzett. 1799-től észtergom vm. főorvosa. Az élettan tanára a pesti egy.-en (1808 – 19), majd a bécsiegy.-en (1819 – 25). Az 1817 – 18. tanévben a pesti egy. rektora, 1825-ben országos főorvos, kir. helytartótanácsi ülnök, az orvosi kar ig.-ja (1825 – 40). Mo.-on mint országos főorvos elrendelte a himlő elleni védőoltásokat. Érdemeket szerzett az 1831. évi kolerajárvány leküzdésénél. Az életjelenségeket a szervezet alaki és kémiai tulajdonságaira vezette vissza. Nagy jelentőséget tulajdonított a lelki jelenségeknek a betegségek keletkezésében és gyógyításában. Jelentős munkái főleg élettani és pszichológiai tárgyúak. – F. m. Untersuchungen über Leidenschaften und Gemüthsaffekten als Ursachen und Heilmittel der Krankheiten (Pest, 1804); Physiologia medicinalis (I – V., Pest, 1816 és 1818); Darstellung des menschlichen Gemüths (I – II., Wien, 1824 – 25); Animadversiones circa curandam choleram orientalem… (Budae, 1831). – Irod. Hőgyes Endre: Emlékkönyv (Bp., 1896); Kerekes István: A három L. (Élővilág, 1963. 4. sz.).
