Linhart György
Linhart György (Pest, 1844. jún. 16. – Magyaróvár, 1925. jan. 27.): botanikus, a magyar növényvédelmi kutatás megalapozója. A magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézet elvégzése után három évig természettudományokat hallgatott a hallei és a strassburgi egy.-en. Közben egy ideig gazdatiszt volt Jelena Pavlovna nagyhg -nő oroszo.-i birtokán és tiszttartó Albrecht főhg. uradalmában. Hazatérése után, 1874-ben a magyaróvári gazdasági ak. növénytantanára lett és az 1884-ben Magyaróvárott megszervezett Vetőmagvizsgáló Állomás vezetője. 1906-ban – miután az ak.-n nyugdíjba ment – megszervezte és 1910-ig vezette a Növényélet- és kórtani Állomást. A mezőgazdasági kísérletügy terén alapvető munkát végzett. Korszerűsítette a vetőmagvizsgálat módszereit. Új csávázási módszert dolgozott ki (~-féle kosaras csávázás). Kidolgozta a répá- és burgonyabetegségek, az üszög és a rozsda elleni védekezést. Számos szakcikket közölt a növénybetegségekről hazai és külföldi szaklapokban. Deininger Imrével együtt elsőként állapította meg hazánkban a filoxérát a pancsovai szőlővesszőkön. Egységesítette és átdolgozta a gazdasági ak.-k tanmenetét. – F. m. A szőlőpenész (Bp., 1881); Magyarország gombái (I – V., Bp., 1883 – 85); Szőlő betegségek (Mezey Gyulával, Magyaróvár, 1895); Gabonák rozsdabetegségei (Bp., 1900); A répamag betegségei és a répabetegségek (Bp., 1900). – Irod. Paál Árpád: L. Gy. (Folia Cryptogamica, 1925); Rapaics Raymund: L. Gy. emlékezete (Term. Tud. Közl., 1925); Rothmeyer Imre: L. Gy. (Köztelek, 1925.)
