Lőrincz Gyula
Lőrincz Gyula (Magyardiószeg, 1910. jan. 16. – Pozsony, 1980. dec. 14.): szlovákiai magyar festő, érdemes művész (1975). Gyermek- és ifjúkorát az Alföldön, majd Dunaszerdahelyen töltötte. Tanulmányait Pozsonyban Gustav Mally magániskolájában kezdte, majd Komáromban Harmos Károlynál folytatta. 1929-től 1934-ig a bp.-i Képzőműv. Főisk. növendéke, mesterei Réti István és Vaszary János voltak. Ezt követően két évig Vaszary János tanársegédje volt. 1935-ben elnyerte a Masaryk Akad. aranyérmét, ösztöndíjat kapott Párizsba. 1936-ban Franciao.-ban és Spanyolo.-ban járt. Szlovákiába visszatérve rendszeresen kiállított Pozsonyban, Érsekújváron és Ipolyságon. 1938-39-ben Párizsba emigrált, majd 1939-től 1946-ig Bp.-en élt, reklámgrafikusként dolgozott. 1946-ban visszatért Pozsonyba, ott élt és dolgozott haláláig. Művészi tevékenysége mellett 1948-54 között a Pravda, 1968-75-ig az Új Szó napilapoknál dolgozott, 1949-től a Csemadok elnöke, 1977-től a Szlovák Képzőművészek Szövetségének elnöke, 1978-tól a Csehszlovák Képzőművészek Szövetségének alelnöke volt. 1977-ben Klement Gottwald áll. díjat, 1980-ban Nemzeti művész címet kapott. Pályája kezdetétől az 1945-ig terjedő időszakban expresszív erejű festményei vallanak az öldöklés felett érzett fájdalmáról, a pusztulástól való félelméről. 1945 után festői nyelve higgadtabb lett. Témái a család és a társadalmi élet eseményei, típusai, gyermekkora vidékének, a Csallóköznek tájai. – Ismert művei: Háború lesz (1939); Gond (1943); Koncentrációs táborban (1943); Fésülködő nő (1948); Társadalmi munkás (1948); Kosuti, 1931 (grafikai sorozat, 1960-as évek); Pusztai szeretők (1973); Apa és fia (1974). Fontosabb egyéni kiállításai: Komárom, Podunajské Múzeum (1972); Bp.: Csehszlovák Kultúra (1973), Műcsarnok (1985 – emlékkiállítás); Pozsony: 1975, 1977, 1981 – emlékkiállítás. – M. Emlékezés (rajzgyűjtemény, Bp., 1946); Dózsa katonái. Kosuti sortűz (rajzsorozatok, Pozsony-Bp., 1973). – Irod. Szíj Rezső: L. (Bp., 1971); Vígh Károly: Pozsonyi beszélgetés L. Gy.-val (Magy. Nemzet, 1980. jan. 4.); Szilvásy József: A 70 éves L. Gy. köszöntése (Népszabadság, 1980. jan. 15.); Katalógus-előszó (Bp., 1985).
