Marchiai Jakab
Marchiai Jakab (Montebrandone, 1391 – Nápoly, 1476. nov. 28.): Ferenc-rendi szerzetes. Rendtagként Sienai Szent Bernát tanítványa, az ún. observans irányzat híve, hitszónokként és inkvizítorként működött. 1432-ben a bosnyák ferences rendtartomány megreformálására küldték ki, de működését Tvartko bosnyák kir. ellenséges magatartása miatt hamarosan félbeszakította. 1434-ben a pápa Zsigmond kir. kérésére Mo. területére inkvizítornak nevezte ki, s a m. főpapok egymás után hívták meg egyházmegyéjükbe, hogy a huszitizmust kiirtsa. A boszniai, szerémi, pécsi, kalocsai, csanádi és erdélyi egyházmegyékben működött 1439-ig. Kegyetlensége a huszitizmushoz húzó magyarokat arra kényszerítette, hogy Moldvába vándoroljanak ki, s nemcsak felháborodást, hanem határozott ellenállást hívott ki a m. világi papság részéről is. Tevékenysége hozzájárult az 1437-i erdélyi parasztfelkelés kirobbanásához. Később Itáliában a „fraticellóknak” nevezett eretnekek elleni akciót vezette és előbb Sienai Bernát, majd Kapisztrán János szentté avatása érdekében lépett fel. ~t 1726-ban szentté avatták. – Irod. Vita storica di San Giacomo della Marca (Bologna, 1876); Gombos F. Albin: Az 1437. évi parasztlázadás története (Kolozsvár, 1898); Burka Kelemen: M. Szent J. (Kath. Szle, 1924); A magyar parasztháborúk irodalma. 1437 – 1514 (Összeállította Geréb László, a bevezetést írta Székely György, Bp., 1950).
