Martiny Károly
Martiny Károly (Bp., 1891. márc. 16. – Bp., 1979. dec. 23.): gépészmérnök, Kossuth-díjas (1950). Oklevelét 1912-ben szerezte a bp.-i műegy.-en. 1913-15-ben a nürnbergi MAN cégnél dolgozott. 1920-ban, hadifogságból hazatérve a salgótarjáni szénmedencében helyezkedett el, ahol csaknem 30 évet töltött gépészeti vezetői munkakörben. Irányítása alá tartozott a szénmedence bánya- és melléküzemeinek gépészete és a vízválasztói erőmű irányítása. Az új bányák építésénél a gépészeti feladatok irányítója volt. 1949-től az Iparügyi Min. bányászati főosztályán a komlói bányászat problémáival foglalkozott. Az általa alkotott légszérrel a komlói nyersszénből jó koncentrátumot nyertek. A kokszolómű tervezésében és kivitelezésében végzett munkájáért Kossuth-díjjal tüntették ki. 1951-től 1958-ig a Bányászati Kutató Intézet szénelőkészítési osztályának vezetője volt. Tevékeny tagja volt az MTA műszaki tudományok osztálya bányászati főbizottságának, a kémiai tudományok osztálya szénfeldolgozó szakbizottságának, több szakegyesületi munkabizottságnak, számos szakcikke jelent meg. – M. Szénelőkészítő eljárások (Bp., 1952); Bányászati kézikönyv (Ásványelőkészítés c. fejezet, szerk., Bp., 1959). – Irod. M. K. (Bány. és Koh. L., Bányászat, 1980).
