Martos Ferenc
Martos Ferenc (Arad, 1875. jan. 10. – Bp., 1938. nov. 24.): író. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1896 – 1914 között a vallás- és közoktatásügyi min. tisztviselője. 1894-től belső munkatársa a Pesti Naplónak, majd a Budapesti Hírlapnak, 1900 – 02-ben szerk. a Fővárosi Lapokat. Írói pályáját versekkel és regényekkel kezdte, és színművekkel folytatta, majd 1904-től csak operettlibrettókat írt. – F. m. Iza (versek, Bp., 1896); Mariette (r., Bp., 1900); Titánia (versek, Bp., 1902); Balassa Bálint (színmű, Bp., 1902); Aranyvirág (Huszka Jenő zenéjére, Bp., 1903); Bob herceg (Huszka Jenő zenéjére Bp., 1904); Leányvásár (Bródy Miksával, Jacobi Viktor zenéjére, Bp., 1911); Szibill (Bródy Miksával, Jacobi Viktor zenéjére, Bp., 1914); Zsuzsi kisasszony (Bródy Miksával, Kálmán Imre zenéjére, Bp., 1915); A pacsirta (Lehár Ferenc zenéjére, Bp., 1918). – Irod. Gulyás Pál: M. F. (Irod. tört. 1939.)
