Mathiász János
Mathiász János (Ádámfölde, 1838. febr. 22. – Kecskemét, 1921. dec. 3.): szőlőnemesítő. A kassai jogak. elvégzése után, 1860-ban Abaúj vm.-hez került, 20 évig volt főispáni titkár. Közben a műkedvelő kertész és szőlőnemesítő Munkátsy József műépítésztől egyre nagyobb kedvet kapott a szőlészethez. 1866-ban a Kassa melletti Rozália-hegyen létesített kétholdas szőlőfajta-gyűjteményt. Első sikerét 1873-ban érte el a bécsi világkiállításon, ahol válogatott cserepes csemegeszőlő-fajtáinak gyűjteményével első díjat nyert. Ezután gyorsabban fejlesztette szőlészetét, előbb Mádra, majd 1881-ben – átvéve Andrássy Gyula gr. szőlőtelepének igazgatását – Szőllőskére telepítette át. Miután a nyolcvanas évek második felében a filoxérakártétel egyre nagyobbá vált, 1889-ben elfogadta Katona Zsigmond hívását és 1890-ben a filoxérakár elől szőlőtelepét áttelepítette Kecskemétre, a 20 kh-as ún. Katona-telepre. Közben Franciao.-ban is tanulmányozta a szőlőhibridek előállítását. A futóhomokon a korábbiaknál nagyobb eredményeket ért el. Mintegy 1300 új szőlőfajtát, köztük 180 igen kiválót nemesített (Erzsébet királyné, Szőlőskertek királynője, Mathiász Jánosné muskotály, Cegléd szépe, Kecskemét virága stb.). Több fajtája világszerte elterjedt. Jelentős eredményeket ért el a borszőlő nemesítésében is; alföldi homoki csemegeboraival világhírt szerzett. Nagy érdeme a hazai szőlőnemesítés és a csemegeszőlő-termesztés fellendítése, különösen a Duna-Tisza közi futóhomokon. Szőlőtelepét (ma: Mathiász-telep) halála után, 1926-ban az állam megvette. – Irod. (Drucke]r (Jen]ő: M. J. (Borászati L. 1921); Szabó Kálmán: Kecskemét szőlő- és gyümölcstermesztésének múltja (Kecskemét, 1934); Nagy László: A homok hősei (Kecskemét, 1938); Nagy László: M. J. (Kecskemét, 1938); Rapaics Raymund: Magyar gyümölcs (Bp., 1940); Váry István: M. J. (Kecskemét, 1941); Nyékes István: Nagy szőlőnemesítőnk M. J. (Bp., 1958); Erdei Sándor: M. J. (Könyvtáros, 1963. 2. sz.)
