Nagy Géza
Nagy Géza (Gárdony, 1855. aug. 4. – Bp., 1915. febr. 3.): régész, etnográfus, az MTA I. tagja (1901). Történelmi, régészeti, oklevéltári és összehasonlító nyelvészeti tanulmányait a pesti egy.-en végezte. 1875-ben az MNM régiségtárában dolgozott. 1881-től 1889-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múz. őre volt, majd visszatért Bp.-re és újra az MNM régiségtárának munkatársa, 1902-ben ig. őre lett és a hadtörténeti gyűjteményt rendezte. Főleg a magyar őstörténettel foglalkozott. 1913-tól szerk. az Archaeológiai Értesítőt. – F. m. Adatok a székelyek eredetéhez… (Sepsi-Szentgyörgy, 1883 – 86); A magyar viseletek története (Nemes Mihállyal, Bp., 1900); Budapest és vidéke az őskorban (Bp., 1904). – Irod. N. G. (Akad. Ért. XXVI.)
