Nagy István, id.
Nagy István, id. (Kerkakutas, 1897. nov. 25. – Berhida, 1971. nov. 29.): fafaragó. Egész életében juhászember volt. A pásztorélet hagyományos tárgyait – botot, csanakot, tükröst, dobozt – faragta, de sikeresen kísérletezett új formákkal: dohányzókészletekkel, zsebkés- és bicskanyelekkel, papírvágókésekkel, kitűzőkkel is. Kitűnő megfigyelője volt a természetnek, különösen jól ábrázolta az állatokat. Epikus előadásmód, a díszítőelemek ötletes elhelyezése, tömör, az egész felületet betöltő komponálásrend jellemzi munkáit. Csak fával dolgozott, mélyített technikával. A fény-árnyék játéka jól érvényesül darabjain. Pályázatokon, kiállításokon sikerrel szerepelt. 1954-ben lett népi iparművész, 1957-ben a Népművészet Mestere.
