Nagy János
Nagy János (Debrecen, 1919. máj. 4. – Bp., 1970. júl. 14.): tanár. Tanulmányait a debreceni tudományegy.-en végezte matematika–fizika szakon. 1943-ban szakvizsgát tett. Oklevelet 1948-ban szerzett. Közben 1941–43-ban externista volt a debreceni Orvosi Fizikai Intézetben, 1943-tól katona, majd hadifogságból hazatérve 1947-től a debreceni tanítóképző intézetben, 1948-tól 1951-ig a tiszaföldvári áll. általános gimn.-ban tanított, ig.-h. és a dolgozók gimn.-ának ig.-ja. 1951-ben a Közoktatásügyi Min.-ban előadó, ill. rövid ideig az Egészségügyi Min.-ban. 1951-ben a bp.-i orvosi egy. Fizikai Intézetében tanársegéd, 1956-tól haláláig adjunktus. 1964-től az Intézet vezetőh.-e. Számos szakbizottság tagja volt. A Magy. Biofizikai Társ. alapító tagja, az egy.-i Izotóp Bizottság ügyvezető titkára, a Fizikai Szemle szerk. bizottságának tagja volt. Úttörő munkát végzett a radioaktív izotópok gyógyászati alkalmazása terén. Az egyik első hazai izotóplaboratórium az ő irányításával létesült. Számos izotópműszert, mérési módszert fejlesztett ki. Jelentősek biofizikai kutatásai is. Közel száz tudományos közleménye, két könyvrészlete jelent meg.
