Nagy Sándor
Nagy Sándor (Sárospatak, 1844. márc. 3. – Bp., 1918. jún. 17.): könyvtáros, pedagógus, a gyorsírás és szépírás tanára. Debrecenben és Sárospatakon végzett hittudományi tanulmányok után egy ideig tanító, majd 1868-ban a pesti műegy.-re iratkozott be, 1869-től ugyanott könyvtáros, 1908-ban vonult nyugalomba. 1872-től a gyorsírás egyszerűsítése és népszerűsítése terén szerzett érdemeket. 1877-ben megalapította a Magyar Gyorsírók Egyesületét. A Gabelsberger-Markovits-féle gyorsírási rendszer továbbfejlesztője, a középisk. tanterv szépírási részének kidolgozója. 1875-től szerk. a Gyorsírási Lapokat. – F. m. Gyorsírási olvasmány (Bp., 1874); Gyorsírászati Könyvtár (I – IV., Bp., 1874 – 75); Rondírás (Bp., 1883); Neueste methodische Schreibschule (Bp., 1884); Parlamenti írás (Bp., 1899). – Irod. Gopcsa László: A magyar gyorsírás története (Szeged, 1917).
