Nagy Tibor
Nagy Tibor (Kersemjén, 1925. márc. 8. – Bp., 1985. aug. 2.): ideggyógyász, az orvostudomány kandidátusa (1965). Egyetemi tanulmányait 1943-49-ben a debreceni tudományegy. orvostudományi karán végezte, ahol 1949-ben orvosi oklevelet szerzett. 1945-52-ben a debreceni tudományegy. orvostudományi kara (majd Debreceni Orvostudományi Egy.) Idegklinikáján externista hallgató, demonstrátor, majd gyakornok. 1953-ban neurológiából, 1957-ben pszichiátriából szakorvosi vizsgát tett. 1953-ban a Debreceni Honvéd Kórház osztályvezető főorvosa, 1953-55-ben a Bp.-i Központi Katonai Kórház vezető szakorvosa. 1955-57-ben aspiráns, 1957-1969 között az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben az EEG laboratórium megszervezője és vezetője mint adjunktus, 1962-től főorvos. 1969-74-ben a Semmelweis Orvostudományi Egy. II. sz. Neurológiai és Pszichiátriai Klinika docense, 1974-től haláláig Bp.-en a Korányi Kórház ideg- és elmeosztályának vezető főorvosa. Fő kutatási területei: az EEG, az elektroklinikopatológiai párhuzamok keresése különböző neuro- pszichiátriai kórképekben (epilepszia, gyulladásos anyagcsere és degeneratív megbetegedések).
