Nagy Vilmos
Nagy Vilmos (Bp., 1874. júl. 31. – Bp., 1946. jan. 26.): festő. A mintarajz-iskolát Bp.-en végezte; Lotz Károly tanítványa volt, a szünidőkben Hollósy Simon nagybányai festőisk.-jában dolgozott. Áll. ösztöndíjas Hollandiában, majd Párizsban képezte magát. Részt vett a Műcsarnok Tavaszi Tárlatán (1895). Szénrajzillusztrációi és a Műcsarnokban rendezett kiállításai révén fiatalon vált ismert festővé. Kisfaludi Strobl Zsigmonddal és Frecskay Endrével volt közös kiállítása a bp.-i Klotild-palotában (1909), majd gyűjteményes kiállítása Bp.-en (1910). Részt vett müncheni, londoni, helsinki, oslói, stockholmi, varsói kiállításokon. Naturalista képeit mély tompa tónusok jellemzik. Cigánylány c. képével Pécsett ezüstérmet (1905), mint mesternövendék Nadányi-díjat (1908), Ifjúság c. képével a londoni kiállításon aranyérmet (1908) nyert. Interieur c. képével a kultuszmin. díját (1921), a Tükör előtt c. képével a Műcsarnok Halmos-díját (1922), Séta c. képével a Fészek Műbarátok nagydíját (1923) nyerte el. Több művét a bp.-i Szépművészeti Múz. őrzi.
