Palotai Erzsi
Palotai Erzsi (Nagyvárad, 1907. szept. 24. – Bp., 1988. aug. 19.): előadóművésznő, író, érdemes művész (1963), ~ Boris írónő testvére. Komlós Aladár író, irodalomtörténész felesége. Kassán járt gimnáziumba, Prágában a Károly Egy.-en tanult. 1928-tól Bp.-en élt. A beszédtechnikára Ascher Oszkár tanította. A Teréz körúti Színpadon kezdte pályáját mint sanzonénekesnő. 1945 után a Pódium Kabaréhoz szerződött, majd rövid ideig a Vígszínház tagja volt. Igazi működési területe az előadó-művészet. Verset és prózát világos, átgondolt szövegértelmezéssel és magas kultúrával tolmácsolt. Ebben a műfajban az élvonalba tartozott. Előadóművészi munkája közben folyamatosan írta novelláit, regényeit, portréit. Érzelmes utazás c. novelláját Kassák Lajos közölte az Alkotás c. folyóiratban. Cseh nyelvből több művet fordított, ezek napilapokban, folyóiratokban, antológiákban jelentek meg. – F. m. Szerelem, fájdalom (r., Bp., 1958); Igen (r., Bp., 1971); Költők, versek, találkozások (Bp., 1974); Karambol (novellák, Bp., 1978); Hosszú éjszaka (elbeszélések, visszaemlékezések, Bp., 1982); Arcok fényben és homályban (portrék, Bp., 1986). – Irod. Major Ottó: Értelem és szenvedély P. E. művészete (M. O.: Értelem és szenvedély, Bp., 1980); Palotai Erzsivel, emlékeiről, előadóművészetéről (riporter Havas Ervin, Népszabadság, 1982. szept. 25.); Pomogáts Béla: Találkozások (Új Írás, 1987. 3. sz.); Faragó Vilmos: Búcsú P. E.-től (Élet és Irod., 1988. 35. sz.).
