Pávai Vajna Elek, Vajna, pávai
Pávai Vajna Elek, Vajna, pávai (Nagyenyed, 1820 – Bp., 1874. máj. 13.): paleontológus, geológus. Tanulmányait a selmecbányai ak.-n, majd Bécsben, Berlinben, Párizsban és Londonban végezte. Hosszabb É-amerikai tanulmányút után A. Humboldt ajánlatára mint geológus részt vett Wilke második D-amerikai expedíciójában és Ny- Indián át tért haza. Ezután az Erdélyi Múz. Egylet múz.-ának munkatársa lett, 1870-től haláláig a Földtani Intézet geológusa volt. Főleg Kolozsvár környékének geológiai viszonyaival foglalkozott. – F. m. Petrefakten aus Nordost-Siabenbürgers (Wien, 1862); Kolozsvár és környékének földtani viszonyai (Pest, 1871); Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasútvonal ingatag talajának geológiai szerkezete (Pest, 1871); A budai márga ásatag tüsköncei (Bp., 1874). – Irod. Kanitz Ágost: Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik (Halle, 1865. 250.); P. V. E. (Vasárnapi Újság 1874. 20. sz.); P. V. E. (Term. tud. Társ. Évk., 1940.)
