Pukánszky Béla
Pukánszky Béla (Pozsony, 1895. dec. 22. – Bp., 1950. okt. 26.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1932 – 49). Egy.-i tanulmányait – mint az Eötvös-kollégium növendéke – Bp.-en végezte. 1918-ban bölcsészdoktori, 1919-ben tanári diplomát szerzett. Később a tudományegy. közgazdaságtudományi karán a német nyelv lektora. 1927-től magántanát, 1936-tól a német irodalomtörténet tanára a bp.-i tanárképző intézetben, 1941-től haláláig a debreceni egy. ny. r. tanára. Mindenekelőtt a mo.-i német irodalom és művelődés, valamint a m.-német irodalmi kapcsolatok feltárásával, de zenetörténettel és m. irodalommal is foglalkozott. – F. m. Herder hazánkban (Bp., 1918); A magyarországi német irodalom története (Bp., 1926); A százéves magyar irodalomtudomány (Szeged, 1928); A német irodalom kis tükre (Bp., 1930); Geschichte des deutschen Schrifttums in Ungarn (Münster i. W., 1931); Hegel és magyar közönsége (Bp:, 1932); A mai osztrák irodalom (Bp., 1936); Német polgárság magyar földön (Bp., 1940); Erdélyi szászok és magyarok (Bp., 1942). – Irod. Lajos Némedy: B. P. (Német Filológiai Tanulm. 1964).
