Rajnai Gábor
Rajnai Gábor (Arad, 1885. máj. 11. – Bp., 1961. júl. 10.): színész, a Nemzeti Színház örökös tagja, érdemes művész (1955). A színiak. elvégzése után 1906-ban Kolozsvárra szerződött Janovics Jenőhöz. Innen 1907-ben a Vígszínházhoz, 1908-ban a Nemzeti Színházhoz került. 1922-ben rövid ideig a Renaissance Színházban játszott, majd ugyanebben az évben ismét a Vígszínházhoz szerződött. 1935-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, melynek 1940-től örökös tagja lett. Első felesége Gombaszögi Frida volt. Széles skálájú színész, a könnyed humortól a tragédiáig minden árnyalatot meg tudott valósítani a színpadon. 1946-tól állandóan betegeskedett és csak egy-egy nyári fellépésre vállalkozott. Ő volt a legtöbbet filmező m. színész; 1945 előtt kb. félszáz néma- és hangosfilmben játszott. 1957-ben lépett fel filmen utoljára. Emlékezéseit rádióelőadásokban mondta el. – F. sz. Noszty Feri (Mikszáth: A Noszty fiú esete Tóth Marival); Higgins professzor (B. Shaw: Pygmalion); Metellus Cimber (Shakespeare: Julius Caesar). – I. f. Tájfun (1917), Faun (1917), Aranyember (1918), Ida regénye (1934), Három sárkány (1936), Két fogoly (1937), A III-es (1937), Péntek Rézi (1938), Álomsárkány (1939), Tóparti látomás (1940), Behajtani tilos! (1941), Egy bolond százat csinál (1942), Beszterce ostroma (1948), Úri muri (1949). Különös házasság (1951), Liliomfi (1954). Rokonok (1954), Budapesti tavasz (1955). Gázolás (1955) Éjfélkor (1957). – Irod. Csathó Kálmán: Írótársak között (Bp., 1965); Thurzó Gábor: A faun (Film Színház Muzsika, 1965. 48. sz.).
