Rátz István
Rátz István (Sátoraljaújhely, 1860. júl. 30. – Bp., 1917. febr. 28.): orvos, az MTA l. tagja (1903). Bp.-en folytatta tanulmányait és 1886-ban orvosdoktorrá avatták. Az egy.-i szemklinikán és a Közegészségtani Intézetben működött. 1888-ban külföldi tanulmányutat tett. Kórszövettannal és parazitológiával foglalkozott. Berlinben Schütz professzor mellett bakteriológiai vizsgálatokat végzett. 1889-ben az Állatorvosi Főisk. kórbonctani tanszékén segédtanár, 1890-ben rk. tanár és 1892-ben a kórbonctan és az általános kórtan ny. r. tanára, 1904-ben a javaslatára felállított halkórtani állomás vezotője. – F. m. A szárnyasok kolerája (Bp., 1891); A baromfiak fertőző betegsége (Bp., 1894); A sertésvész (Bp., 1897); Az örök. lés és kórtani jelentősége (Bp., 1902). – Irod. Zimmermann Ágoston: R. I. emlékezete (Bp., 1917 és 1926); Hutÿra Ferenc: R. I. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1918).
