Reich Károly
Reich Károly (Balatonszemes, 1922. aug. 8. – Bp., 1988. jan. 7.): grafikus, Munkácsy- (1954, 1955) és Kossuth-díjas (1963), érdemes (1972) és kiváló művész (1975). 1942-1948 között járt az Iparműv. Főisk.-ra, mesterei Konecsni György és Hincz Gyula voltak. Művészete egyetlen korszak, akár rajzairól, akár könyvillusztrációiról van szó. Minden művére természetesség, valamennyi élőlény bensőséges szeretete jellemző. Gyermekkorának természeti élményei egész életében meghatározták művészetét. Mélységes életszeretetéről vallanak fiatal lányokat, fiúkat és lovakat ábrázoló rajzai, amelyekre archaikus tisztaság és egyszerűség, tobzódó életderű jellemző. Művészegyéniségéről mesekönyvillusztrációi vallanak a leghitelesebben. Lírai telítettségű rajzai vagy a puszta körvonal szépségére vagy az élénk színek vidám kifejezőerejére építenek. Megkapta a Fővárosi Tanács Művészeti Díját és SZOT-díjat (1979), „Gyermekekért” díjat (1985), valamint a Magy. Népköztársaság Művészeti Alapjának díj át (1987). Jelentős művei: Pastorale (1973); Hitem szerint (1977); Móricz Zsigmond: Állatmesék (Bp., 1980); Hazafelé (1982-rajzciklusok); Ceruzarajzok (Békéscsaba, 1985); Arany László: Magyar népmesék (Bp., 1979). Fontosabb egyéni kiállításai: Bp.: Dürer Terem (1964), Műcsarnok (1972, 1978), Helikon Galéria (1973), Csók Galéria (1977), Vigadó Galéria (1981), Hatvani Galéria (1984), Budapest Galéria (1989); Miskolc, (1971); Szekszárd (1976); Sopron (1988).
