Rosta János
Rosta János (Bp., 1926. ápr. 29. – Bp., 1977. máj. 13.): gyermekgyógyász szakorvos, egyetemi adjunktus, az orvostudományok kandidátusa (1970). Tanulmányait Bp.-en végezte, 1950-ben szerezte ált. orvosi diplomáját. 1950-től a bp.-i I. sz. Gyermekklinikán dolgozott, 1952-től mint gyakornok, később egy.-i adjunktus. 1954-ben gyermekgyógyászati szakképesítést szerzett. 1955–56-ban a koreai magyar kórház gyermekosztályán dolgozott. Az I. sz. Gyermekklinikán az újszülöttosztály vezetője volt, emellett a II. sz. Női Klinika állandó gyermekgyógyász konziliáriusa. Később a II. sz. Női Klinikán az intenzív újszülött-osztály vezetője lett. Tudományos érdeklődése az újszülöttkor, az újszülött kori patológia problematikája és ezen belül elsősorban az újszülöttek kóros sárgasága felé irányult. Ez utóbbi területen kifejtett munkásságát nemzetközileg is elismerték. Kb. 100 tudományos közleménye jelent meg, túlnyomórészt a klinikai neonatológia, ezen belül a kóros sárgaság, illetve a bilirubinanyagcsere kérdéseinek tárgyköréből. Kandidátusi disszertációját is ez utóbbiból írta: Az újszülöttkori bilirubin-anyagcsere néhány kérdése. 1968 őszén három hónapig WHO (World Health Organization) ösztöndíjjal Angliában tanulmányozta a korszerű újszülött ellátást. Számos kongresszuson tartott előadást. A Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) Magyar Gyermekorvosok Társaságának titkára, majd főtitkárh.-e, a Társaság Magyar Pediáter c. lapjának alapítója és főszerkesztője volt. 1968-ban megkapta az Orvosi Hetilap Markusovszky-díját. – M. A veszélyeztetett magzat és újszülött ellátása (társszerzőkkel, Bp., 1973); Perinatalis medicina (társszerzőkkel; angol nyelven, Bp., 1979); Egészségügyi ABC (szerk. bizottsági tag, Bp., 1966). – Irod. R. J. (Magyar Pediáter, 1977. 2. sz.).
