Sasvári György
Sasvári György (Bp., 1913. szept. 17. – Bp., 1971. jún. 23.): vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa (1971). A bp.-i műegy.-en végzett (1936). Pályáját a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (Drasche) porcelángyárában kezdte üzemmérnökként. 1945 után az Orsz. Tégla- és Cserépipari Központ, majd az Építésügyi Min. Téglaipari Igazgatóságának osztályvezetője. 1954–58-ban az Építőanyagipari Központi Kutató Intézetben, 1958-tól a bp.-i műszaki egy. kémiai technológiai tanszékén, 1960-tól 1971-ig az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézetében dolgozott. Közreműködött a téglaipar 1945 utáni helyreállításában. Nevéhez fűződik a keramzit és perlit gyártási technologiájának kidolgozása. Jelentős eredményeket ért el a szárítás, aprítás, valamint a hő- és anyagátadás kutatásában. Több szabadalmát nemzetközileg is elfogadták (elektroozmotikus szemcseméretmeghatározó készülék, a gyorskaloriméter, a befúvásos olajégő-hőreflektor). Kutatási tevékenysége Korach Mór munkásságához kapcsolódott. Számos tudományos dolgozat és monográfia szerzője. – F. m. A transzportfolyamatok elméletéhez (Bp., 1970).
