Schmidt József
Schmidt József (Vác, 1868. dec. 24. – Bp., 1933. okt. 1.): indogermanista, nyelvész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1911). 1899-ben szerzett tanári oklevelet Bp.-en, ugyanakkor áll. főgimn. tanár. 1908-ban egy.-i magántanár, 1910-től a bp.-i egy.-en az indogermán összehasonlító nyelvészet ny. rk., 1914-től ny. r. tanára. A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt lemondásra kényszerült. 1924-ben nyugdíjba vonult. Számos indogermanisztikával foglalkozó cikke jelent meg. Jelentősek fordításai is. Latin-m. és m.-latin szótárt szerkesztett. – F. m. Nasalis infixum névszókban (Bp., 1904); Az itáliai nyelvcsalád helyzete az indogermán nyelvek körében (Bp., 1907); Kísérlet az indogermán gutturális probléma megoldására (Bp., 1912); Az indogermán flexio genesisének problémája (Nyelvtudomány, III – IV.); Buddha élete, tana és egyháza (Bp., 1920); Az ó-ind epika (Bp., 1921); A szanszkrit irodalom története (Bp., 1923); Az ind filozófia (Bp., 1923); Nyelv és nyelvek (Bp., 1923); Pancsatantra (Bp., 1924). – Irod. Székely Artúr: Sch. J. (Nyugat, 1933); Mády Zoltán: Sch. J. Halálának 30. évfordulójára (Antik Tanulm. 1963. 3 – 4. sz.); Prohászka János: Egy elfelejtett magyar nyelvtudós. S. J. emlékezete (Magy. Nemzet, 1963. 171. sz.).
