Seifert Géza
Seifert Géza (Bp., 1906. dec. 28. – Bp., 1976. máj. 28.): ügyvéd. A debreceni Tisza István Tudományegy.-en végezte tanulmányait, s avatták jogi doktorrá (1929). 1934. febr.-ban ügyvédi és bírói vizsgát tett, majd nyugdíjba vonulásáig (1966) ügyvéd a fővárosban. A munkaszolgálatból megszökött, a háború befejezése a bp.-i gettóban érte. A szovjet nagykövetség jogtanácsosa lett, s egy ideig katonai ügyészként is működött. 1953-tól a Bp.-i Izr. Hitközség (BIH) szertartásügyi elöljárója, 1957-től alelnöke volt. 1966. jan.-tól haláláig a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) és a BIH elnöke. Tagja volt a Hazafias Népfront Orsz. Tanácsának és Bp.-i Bizottságának s a Magyarok Világszövetsége elnökségének. Számos tanulmánya és cikke jelent meg. Közéleti tevékenységéért M. Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki (1975). – F. m. A magyar zsidóság náci-üldözésének 25. évfordulójára (Bp., 1970); Előszó (Scheiber S.–Zsoldos J.: Ó mért oly későn. Levelek Kiss József életrajzához, Bp., 1972); Az Egyezmény 25. évfordulója (MIOK Évkönyv, 1974). – Irod. Lőrinczy Huba: S. G. (Irodalomtört. Közl., 1972. 5–6. sz.); Gál György Sándor: Búcsú dr. S. G.-tól (Új Élet, 1976. jún. 15.).
