Soltész Lajos
Soltész Lajos (Mezőtelegd, 1917. jún. 21. – Bp., 1981. febr. 14.): orvos, sebész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1964). Orvosdoktori oklevelét 1942-ben szerezte meg a debreceni tudományegy.-en, azután 9 évig a balassagyarmati kórház sebészeti osztályán dolgozott. 1951-ben került a bp.-i orvostudományi egy. III. sz. Sebészeti Klinikájára, majd adjunktusként az egy. Sebésztovábbképző Klinikájára, a későbbi IV. sz. Sebészetre. Érdeklődése itt fordult az érsebészet felé, amelynek hazai úttörőjévé vált. Tevékenységéhez fűződik az érsebészet korszerű műtéti eljárásainak hazai bevezetése és elterjesztése. 1965-ben a IV. sz. Sebészeti Klinika docense, 1971-ben egy.-i tanára. A klinikát 1975-ben Érsebészeti Intézetté szervezték át, és ~t ennek igazgatójává nevezték ki. Az intézetet haláláig vezette. Alapító tagja és az első évben főtitkára, majd haláláig elnöke volt a Magy. Angiológiai Társaságnak. Vezetőségi tagja volt a Magy. Sebész Társaságnak; tagja a Nemzetközi Cardio-Vascularis Társaságnak és a Francia Angiológiai Társaságnak, valamint a Nemzetközi Angiológiai Uniónak. – F. m. Sebészet (társszerző, Bp., 1956); Érsebészeti vezérfonal társszerző, Bp., 1980). – Irod. Szabó Z.: S. L. (1917-1981) (Orv. Hetil., 1981).
