Sőregi János
Sőregi János (Kiscigánd, 1892. dec. 25. – Debrecen, 1982. ápr. 13.): régész, muzeológus, múzeumigazgató. 1910-ben érettségizett Sárospatakon, majd jogi tanulmányait megszakítva tiszti iskolát végzett. Az I. világháborúban a fronton harcolt, 1918-ban főhadnagyként szerelt le. 1919-ben jogi tanulmányait befejezte, majd szülőfalujában gazdálkodott három évig. 1922-ben Győrffy István meghívására Debrecenbe került a városi múz.-ba, ahol 1932-ig díjtalan gyakornok volt. Közben a Tisza István Tudományegy.-en régészeti tanulmányokat folytatott, két évig Bécsben tanult áll. ösztöndíjjal. 1927-ben doktorált. 1932-36-ban múzeumőr, 1936-tól 1950-ig a Debreceni Déri Múz. ig.-ja volt. Ő irányította a panyolai tölgyfaépítmény régészeti feltárását, valamint a Debrecen környéki ásatásokat. Nevéhez fűződik a hortobágyi pásztorélet tárgyi emlékeinek gyűjtése, a Pásztormúz. elődjének kialakítása a hortobágyi csárda épületében. – F. m. A szkíta-magyar kontinuitás (Karcag, 1927); Méhkas alakú földbe vájt üregek feltárása (Debrecen, 1932); A panyolai tölgyfaépítmény (Debrecen, 1933); A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető (Debrecen, 1935); Ecsedi István (1885-1936) (Debrecen, 1937); A debreceni Thaly-szoba (Debrecen, 1940); Zoltai Lajos (1861-1939) (Debrecen, 1941); Debrecen város Déri Múzeuma és műkincsei (Bp., 1941); Írások a száz éves szabadságharc emlékezetére (Debrecen, 1948); Hajdúsági Halmok (M. Nepper Ibolyával és Zoltai Lajossal, Hajdúböszörmény, 1981). – Irod. Taar Ferenc: Emberek, emlékek, történelem (Hajdú-Bihar megyei Napló, 1974. dec. 22.); Görgey Gábor: Befalazott kincsek (Magy. Nemzet, 1975. febr. 11.); Nyakas László: S. J. (Hajdú-Bihari Napló, 1984. máj. 5.).
