Sümeghy József
Sümeghy József (Csabrendek, 1892. jan. 4. – Bp., 1955. nov. 11.): geológus, a földés ásványtani tudományok doktora (posztumusz, 1956). Egy.-i tanulmányait Kolozsvárt végezte. Pályájára döntő hatással voltak Gaál István őslénytani kollégiumai. 1920-ban megszerezte a doktorátust, ugyanakkor kinevezték a Szegedre települt kolozsvári egy. ásvány-földtani tanszékére tanársegédnek 1926-ban Horusitzky Henrik helyére került a Földtani Intézetbe. 1932-ig osztálygeológusként dolgozott, ekkor főgeológussá nevezték ki. 1946-tól a Földtani Intézet vízügyi, majd síkvidéki osztályának vezetője. Eredeti kutatási területe a Ny-i Dunántúl volt. A pannóniai rétegsor kérdéseit a mélyfúrások anyaga alapján egészen új megvilágításba helyezte. Az 1920-as évek végétől sík vidéki geológiával foglalkozott. Új alapokat teremtett az ún. sík vidéki, legfiatalabb negyedkori üledékekre korlátozódó földtani térképezés számára. Kőzetfacies-térképei úttörő jelentőségűek. Elsőként vizsgálta a Nagy-Alföld geotermikus viszonyait. 1950-ben a sík vidéki területek egységes újratérképezésének vezetője; az ő érdeme az ország új, 1:300 000 arányú talajtérképe. – F. m. A baltavári lelőhely rétegtani helyzete (Földtani Közl. Bp., 1923); Zalaegerszeg környékének levantei képződményei (Földtani Közl, 1925); Pannóniai korú fauna az Alföldről (Földtani Közl. 1927); A Nagykunság felszíni képződményei (Földtani Int. évi jelentése, Bp., 1937); A magyar medence pliocénjának és pleisztocénjának osztályozása (Bp., 1941); Tiszántúl (Bp., 1944); A magyarországi pliocén és pleisztocén (Bp., 1955). – Irod. Kretzoi Miklós: S. J. emlékezete (Földtani Közl. 1957).
