Szántó Rezső
Szántó Rezső (Nagykanizsa, 1892. jan. 4. – Bp., 1970. aug. 21.): jogász, újságíró. ~ Béla öccse, ~ Zoltán bátyja. 1912-től vett részt a munkásmozgalomban, belépett a Galilei Körbe, a Bp., VIII. ker.-i Munkásotthonba, a Szabadság Munkásképző Egyletbe. Hivatalnoki munkája mellett 1914-ben a bp.-i tudományegy.-en jogi diplomát szerzett. Az 1918. okt.-i polgári demokratikus forradalom idején a bp.-i népőrség parancsnokh.-e volt. A KMP alapító tagja. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben a III. hadtest politikai osztályának vezetője volt. Tevékenységéért 1920-ban 15 évi fegyházra ítélték. Fogolycserével került a SZU-ba (1922). Moszkvában gyárban dolgozott, miközben részt vett a moszkvai m. klub megalakításában és vezetésében. A spanyol polgárháború idején, 1936–38-ban őrnagyi rangban a 12. nemzetközi brigád tüzércsoportjának parancsnoka. A II. világháború alatt egy ideig a moszkvai Kossuth Rádióban bemondó, majd szakszervezeti vezető. 1945-ben a magyarok hazatelepítését intézte, utóbb az MKP moszkvai képviseletét látta el. 1947-ben tért vissza Mo.-ra, 1948-ig a Magyar Szovjet Művelődési Társaság (MSZMT) főtitkára, majd a Tartós békéért, népi demokráciáért c. hetilap m. kiadásának főszerk.-je (1948–1956), a Szakszervezetek Orsz. Tanácsa nemzetközi szakszervezeti iskolájának ig.-ja, 1957-től a Partizán Szövetség alelnöke. – M. A békevilágmozgalom (Bp., 1951).
