Szász Péter
Szász Péter (Bp., 1927. aug. 12. – Hamburg, 1983. febr. 1.): filmrendező, író, Balázs Béla-díjas (1977). Érettségi után 1945-ben újságíróként kezdte pályáját. A Szabadság, majd a Világ belső munkatársa. 1948-ban került a Magyar Rádió című hetilaphoz. A következő esztendőben kezdett hangjátékokat írni, és hamarosan a műfaj egyik legkiválóbb hazai képviselője lett. 1953-tól dolgozott a film területén, a Hunnia filmgyár dramaturgja lett. A korszak egyik legötletgazdagabb, forgatókönyvírója volt, rendezők, írók munkatársa. 1967-től rendező, aki már első filmjével (Fiúk a térről) újat adott. Kedvelte a humort, a kalandot, a tragikomikumot. 1977-ben Bacsó Péterrel és Nemeskürty Istvánnal a MAFILM forgatókönyvírói tanfolyamát vezette. Íróként is működött. Svejk-dramatizálását 1979-ben mutatta be a szolnoki Szigligeti Színház. Megpróbálkozott a színpaddal is, mint rendező színre vitte John Steinbeck: Egerek és emberek című színművét 1979-ben a Játékszínben. – I. f. Gázolás (1955, fk. író Vajda István nyomán), Különös ismertetőjel (1955, fk. író Vészi Endre nyomán), Hannibál tanár úr (1956, fk. író Fábri Zoltánnal, Gyenes Istvánnal Móra Ferenc nyomán, Don Juan legutolsó kalandja (1958, író), És akkor a pasas (1966, fk. író Gertler Viktorral), Utószezon (1966, fk. író Rónay György nyomán), Egy kis hely a nap alatt (1973, rendező), Örökzöld fehérben, feketében 1-2 rész (1974, tv, rendező), Labirintus (1976, színész), Szépek és bolondok (1976, rendező), Cement (1981, tv, rendező. – Irod. Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel SZÁSZ PÉTER (Filmvilág, 1983. 4. sz.); In memoriam Szász Péter (Filmévkönyv 1983. Bp., 1984); Szilágyi János: Köszönöm az interjút! (Bp., 1985).
