Szentpétery Zsigmond
Szentpétery Zsigmond (Rohod, 1798. júl. 31. – Pest, 1858. dec. 13.): színész, a Nemzeti Színház alapító színészgárdájának egyik legeredetibb komikai tehetsége. Debrecenben és Sárospatakon tanult mint teológus, 1815-ben színésznek állott Láng Ádám és Udvarhelyi Miklós pesti társaságánál, mellyel vidéki vándorlásra indult; később ismét Pesten játszott a Beleznay-kerti színházban, onnan Kassára ment, s a kassai társasággal jött Budára 1835-ben. A Nemzeti Színháznak alapításától kezdve tagja volt. Legjobb a korabeli m. élet tipikus alakjának megszemélyesítésében: táblabírót, nótáriust, szolgabírót, kántort ő tudott legjobban alakítani. Tekintélyes külseje, finom modora, ízlése a francia társalgási darabok apaszerepeire kiválóan képesítette. Színműveket is fordított m -ra. – F. sz. Baltafi (Kisfaludy: Kérők); Quasimodo (Hugo – Birch – Pfeiffer: A Notre Dame-i toronyőr); Petur (Katona: Bánk bán); Banquo (Shakespeare: Macbeth); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Szilágyi (Vörösmarty: Cillei és a Hunyadiak); Perlegi (Eötvös: Éljen az egyenlőség); Falstaft (Shakespeare: IV. Henrik); Miremont (Scribe: Pártfogolás); Crandville (Hugó Károly: Báró és bankár). – M. Parlagi Jancsi (1837, népszínmű, bem. Nemzeti Színház, Pest, 1854); Rokkant huszár, vagy tündérlak Magyarhonban (Pest, 1837). – Irod. Szigligeti Ede: Magyar színészek életrajzai (Bp., 1878); Várdai Béla: Falstaff és első magyar ábrázolója (Magyar Shakespeare Tár, 1911).
