Szücs István
Szücs István (Tiszaderzs, 1811. máj. 1. – Debrecen, 1891. dec. 23.): jogtanár, jogtörténész, az MTA l. tagja (1846). Jogi tanulmányok után előbb vidéken köztanító, az ügyvédi oklevél megszerzése (1838) után kancelláriai tisztviselő volt. 1840 – 56 között – a jogi főisk. működésének felfüggesztéséig – debreceni ref. ak.-i jogtanár. 1856 – 61 között teológiai jogtanár. A történeti jogi iskolával szemben az észjogi irányzat (Zachariae, Thibaut, Rotteck) híve s a hazai pozitivista jogbölcselet egyik első előfutára. 1861-től debreceni kerületi táblabíró, 1867 után debreceni törvényszéki bíró, élete végén helytörténetírással foglalkozott. – F. m. Magyar jogtan (Debrecen, 1840); Vázlatok az észjogtani jogtörténetrajz köréből (Debrecen, 1843); Elemi magyar magánjog (Debrecen, 1845 – 46); A tételes jog filozófiájának története (Debrecen, 1847); Szabad kir. város Debrecen történelme (I – III., Debrecen, 1870 – 71). – Irod. Ballagi Géza: Emlékbeszéd (MTA Emlékbeszédek, VIII. Bp., 1893).
