Tarcsay Vilmos
Tarcsay Vilmos (Érsekújvár, 1901. júl. 22. – Bp., 1944. dec. 8.): vezérkari százados. Katonacsaládból származott. Az I. huszárezred önkéntese, majd elvégezte a Ludovika Ak.-t. Hosszabb csapatszolgálat után 1933-ban befejezte tanulmányait a Hadiak.-n és közben a közgazdasági egy.-en doktorált. Utána különböző csapattesteknél szolgált mint vezérkari tiszt – Debrecenben, Örkénytáborban. 1940 végén a nagyváradi önálló huszárezred parancsnoka lett. Látva az ország fasizálódását, nyugdíjaztatását kérte és a gazdasági életben helyezkedett el. 1944 őszén a nyilas puccs után Nagy Jenő ezredes révén bekapcsolódott a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága Katonai Vezérkarának munkájába mint személygyűjtő és irányító tiszt. 1944. nov. 22-én az ő lakásán tartóztatták le a mozgalomban részt vevő tisztek egy csoportját, amikor a felkelés közvetlen feladatait vitatták meg. Hadbíróság elé állították, ahol bátran vállalta hazájáért tett cselekedeteit. Halálra ítélték és kivégezték. – Irod Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom 1936 – 1945 (Bp.. 1965).
