Tildy Zoltán
Tildy Zoltán (Losonc, 1889. nov. 18. – Bp., 1961. aug. 3.): ref. lelkész politikus, miniszterelnök, köztársasági elnök. A pápai főisk.-n és az íro.-i belfasti egy.-en tanult teológiát. Hazatérve előbb Pápán tanár, aztán lelkész lett Somogyban. Az I. világháború alatt Nagyatádi Szabó István oldalán bekapcsolódott a politikai életbe. 1932-től 1945-ig a szeghalmi ref. egyház lelkésze. 1930-ban részt vett a Független Kisgazdapárt megalakításában. Az 1931-i választásokon megbukott, 1936-tól 1944-ig ogy.-i képviselő. 1930-tól a Független Kisgazdapárt országos ügyvezető alelnöke, 1945-től elnöke. 1944-ben csatlakozott az antifasiszta Magyar Fronthoz. 1945. nov.-ben a Kisgazda Párt listáján ogy.-i képviselő, majd miniszterelnök lett (1945. nov.-1946. febr.). 1946 – 48 közt köztársasági elnök. Veje hazaárulási pere miatt lemondott, utána házi őrizetben volt. 1956. okt. 28-tól nov. 4-ig Nagy Imre kormányában államminiszter. Ekkor kifejtett tevékenysége miatt a Legfelsőbb Bíróság hatévi börtönbüntetésre ítélte. 1959-ben a még hátralevő büntetési idejét felfüggesztették és szabadlábra helyezték. – Irod. Gyurkó László: 1956. Előtanulmány és oknyomozás (Bp., 1987); Tóbiás Áron: Im memoriam Nagy Imre. Emlékezés egy miniszterelnökre (Bp., 1989);
