Tiszay Magda
Tiszay Magda (Békéscsaba, 1919. ápr. 4. – München, 1989. dec. 28.): operaénekesnő (alt), Liszt-díjas (1955), Kossuth-díjas (1957). A bp.-i Zeneműv. Főisk. ének, majd operatanszakán tanult, ahol Maleczky Bianka (ének), Ádám Jenő (énekgyakorlat, ének szerepgyakorlat) és Maleczky Oszkár (ének, színpadi játék) voltak tanárai. Tanulmányait kitűnő minősítéssel fejezte be az operatanszakon. 1944-ben kapta meg oklevelét. 1944-től a Magy. Áll. Operaház tagja, kezdetben ösztöndíjasként. Még abban az évben mutatkozott be, s 1946-tól, Basilides Mária halála után fokozatosan átvette annak szerepkörét. Sötét, sima és érzelemteli orgánuma az 1949-es Carmen-fölújításon, első kiugró sikerén megragadta a hallgatóságot. A hazai oratóriumestek leggyakrabban foglalkoztatott szólistája volt. Vendégszerepelt a müncheni, bonni, kölni, stuttgarti, kijevi, moszkvai, kolozsvári, bukaresti operaszínpadokon és számos város hangversenytermében. Több lemeze jelent meg itthon és külföldön. Minden regiszterében kiegyenlített, meleg tónusú alt hangja és stílusérzéke volt sikerének és művészi pozíciójának legfőbb biztosítéka. 1962-ig volt az Áll. Operaház tagja, majd külföldre távozott. – F. sz. Háziasszony (Kodály: Székelyfonó); Örzse (Kodály: Háry János); Ulrica (Verdi: Álarcosbál); Mánfa (Muszorgszkij: Hovanscsina); Koncsakovna (Borodin: Igor herceg); Azucena (Verdi: Trubadur); Fricha (Wagner: Tetralógia). – Irod. A budapesti Operaház 100 éve (Bp., 1984).
